Egy nyelv csak akkor adható át a jövő nemzedéknek, ha beszélői a mindennapok során használják azt. Ez különösen érvényes a hivatalos társnyelvekre, a veszélyeztetett, őshonos, regionális és kisebbségi nyelvekre (a továbbiakban regionális és kisebbségi nyelvek), amelyeknek a mindennapok során jellemzően szűkebb a használati köre.

Sok esetben a regionális és kisebbségi nyelvek beszélői nyelvi önkontrollt gyakorolnak, amikor a többségi nyelvre váltva lemondanak anyanyelvük használatáról. Jellemző továbbá, hogy a kisebbségi beszélők akkor is a többségi nyelvet részesítik előnyben, ha az adott területen a kisebbségi nyelv hivatalosan elismert és beszélgetőtársuk maga is érti a kisebbség nyelvét, vagy ha a kisebbségi nyelven megfogalmazott üzenet a beszélgetés kontextusában egyértelmű. Mondhatni, hogy a kisebbségi beszélők számára szokássá vált, hogy bizonyos helyzetekben a többségi nyelre váltanak, ezért ez akkor is megtörténik, ha egy beszélgetés mindkét résztvevője beszéli a kisebbségi nyelvet.

Az önérvényesítés tág értelemben határozott és magabiztos viselkedési jelent, amely ugyanakkor távol áll az agreszív viselkedéstől. Egy tanulható magatartás és kommunikációs készség.A nyelvi viselkedés szempontjából megközelítve olyan képzést jelent, amely által a beszélők megtanulják higgadtan és magabiztosan használni anyanyelvüket azokban a helyzetekben (is), amikor nem egyértelmű, hogy beszélgetőpartnerük érti-e anyanyelvüket.

A LISTEN projekt célja a kisebbségi beszélők képzése, hogy a nyelvi önérvényesítés stratégiáinak elsajátítása által határozottan és magabiztosan használják anyanyelvüket.